|
♦ Sütő András: Búcsú Majtényi Eriktől. (Elhangzott Bukarestben, 1982. január 25-én, az író temetésén.) Igaz Szó, 1982/2.: 156–157. ♦ V. J.: „Románok, magyarok – segítsük egymást!” A romániai magyar irodalomról. Művelt Nép, 1956. ápr. 29. (Beszélgetés Illyés Gyulával, romániai látogatása után. Részlet: az új írók közül „legelsősorban Sütő Andrást [említené]. Huszonhét [helyesen: 29] éves és kész, nemcsak mint prózaíró, hanem mint ember is. Aztán Hajdu Győzőt, Hajdu Zoltánt, Nyárádi Sándort [értsd: Kányádi], Majtényi Eriket.” // Ua. kötetben: R260 *** A költő felel. Bp., 1986.) ♦ Pándi Pál: Közös dolgainkról. Szabad Nép, 1956. szept. 9. [Tk. Sütő Andrásról is: „… a magyar írók eleven alkotói munkát folytatnak. Ereje teljében dolgozik Asztalos István, Nagy István, Kós Károly, Franyó Zoltán, Horváth Imre; tehetséges fiatalok nevét ismeri meg az ország: Papp Ferencét, Bajor Andorét, Kányádi Sándorét, Sütő Andrásét, Szabó Gyuláét, Földes Lászlóét, Majtényi Erikét, Gálfalvi Zsoltét, hogy csak néhány nevet említsünk.”] ♦ Kelemen János: Három romániai magyar író. Élet és Irodalom, 1968. febr. 17.: 7. [Majtényi Erik, Vári Attila, Szabó Gyula. // Futólag említve Sütő András is: „Sütő most nem jelentkezett új könyvvel: az itthon is ismert és szeretett Félrejáró Salamont adta ki, átdolgozva. Hősének ’megbocsátó szomorúsága’ most is átlengi a művet. Sütő gazdag élettatapasztalata, emberábrázoló készsége, nyelvi kifejezőereje alkalmassá tenné már nagyobb erőpróbára is.”] |