♦ Beke György: Atlantisz harangoz. A magyarság sorsa Erdélyben 1918–1992. Bp., 1993, Szenci Molnár Társaság, 202 p. ISBN 963-8320-03-6. [Névmutató nélkül. Tart. a Lăncrănjan-ügy összefoglalását, S. A. említése nélkül (161–163). Sütő András neve előfordul: 163, 165, 171. p. „Tőkés László, Sütő András politikai érettségét és egyben következetes nemzetiségi radikalizmust sugárzó nyilatkozatai (…) építhetik az erdélyi magyarság demokratikus öntudatát.” (171. p.)]
♦ Vincze Gábor: A Lăncrănjan-ügy. Egy magyarellenes pamflet és fogadtatása Romániában, valamint Magyarországon, 1982-ben. Tiszatáj, 2006. márc.: 62–82. [Jegyzetekkel. – A Sütő Andrásra vonatkozó rész (69–70): „Május elején (…) Szőcs Géza költő és Marius Tabacu zenetanár összeállított egy tiltakozó beadványt, melyet rajtuk kívül még tízen írtak alá. Néhány nappal később Marosvásárhelyen Sütő András író (és KB-póttag) kezdeményezésére is készült egy – némileg terjedelmesebb – beadvány, amit Gálfalvi György és Markó Béla öntött végleges formába, majd összesen harminchatan láttak el a kézjegyükkel. (…) a »harminchatok« beadványa (…) Domokos Géza felesége révén – június első napjaiban – jutott el a KB titkárságára, ahonnan továbbították az »illetékesekhez« (…). A beadvány következményeként Enache agitprop-titkár fogadta a magyar értelmiség néhány képviselőjét, és »elhatárolta a párt álláspontját a Lăncrănjan-könyvben foglaltaktól.« A nyilvános elítélés azonban nem történt meg.” – A Lăncrănjan-üggyel kapcsolatban lásd még: Köteles Pál: Töprengés egy torzkép előtt. Tiszatáj, 1982/9.: 51–57. ésS35590Vincze Gábor: Látó, 2006. nov.: 76–100.]