♦ Sütő András: Az alkotás érdekében. /cikk/ Művészet, 1958. júl.: 3. [„A párt – miközben önmagát is megtisztítja a revizionista frakcionistáktól, a mindenfajta elhajlóktól és ellenséges elemektől – egész szellemi és művészeti életünk ideológiai tisztaságának megvédésére figyelmeztet. (…) az elhagyott társadalmi bázis vonzása, a kispolgári világ miazmás légköre, a szocialista valóság felületes ismerete vagy szubjektivista megítélése, a távlatvesztés veszélye, a marxista önképzés szúnyatagsága, a szamaritánus meghatódottság az eszmék harcában, az újabban Descartes-tal takaródzó kétkedőknek, a permanens csalódás lovagjainak eszmei hatása, a világnézeti ellentmondások, – mindez együttvéve élő és ható erővé válik a művész munkájában, magatartásában, ha pártos elkötelezettsége nem fakad szilárd elvi meggyőződésből.”]